Ronda, hangulattalan kereszteződés furcsa épületmaradvánnyal. Így lehet jellemezni a Kőbányai út és a Hungária körút kereszteződését. Ma az egyetlen nevezetesség a rosszul megépített vasúti híd, ami miatt a magas járművek nem tudnak áthajtani az aluljárón. A XX. század utolsó évtizedéig a körút sem volt ilyen széles. Sivár bérház áll a kereszteződésben, aminek körútra néző tűzfalán megmaradt régi "homlokzat" emlékeztet a korábbi dohánygyárra. (A bérház is a dohánygyár része volt.) Maga a dohánygyár alig néhány évtizedig működött és a II. világháború után nem sokkal megszűnt. A gyárról sok jó képet találsz itt, van jó kép róla itt is. (A régi aluljáró képét itt nézheted meg.) A dohánygyár épületeinek egy részét lebontották, más részeit erősen átépítették.

A gyár nem a dohányról vált híressé; hazánk egyik nemzeti kisebbségének volt ez meghatározó helye. Ugyan hazánkban az Árpád-kor óta élnek görögök, jelentős részük csak a XX. században került Magyarországra. 1946-tól polgárháború dúlt Görögországban (részletesen itt olvashatsz róla), ahonnan az első menekülteket szállító vonat 1948 áprilisában érkezett Magyarországra 840 gyermekkel és anyával. Hamarosan újabb szerelvények érkeztek. A menekültek többségét vidéken helyezték el, Budapesten a nemrég bezárt dohánygyár épületét jelölték ki számukra. A dohánygyár a görögök központjává vált, itt tartották nemzeti ünnepeiket, iskolájuk is volt. Idillinek nem csak a menekültlét miatt nem lehetett nevezni az itteni életet. A családok 6-12 négyzetméteres, komfort nélküli szobákban zsúfolódtak össze. Nagyjából 25 családra jutott egy fürdőszoba és egy konyha.

A dohánygyári elhelyezés átmeneti volt, végleges megoldást Iváncsa és Ercsi között, a Sinatelepi Állami Gazdaság helyén, épített falu jelentett. A település ma is a Beloiannisz nevet viseli, ám lakóinak többsége ma már nem görög. A sors furcsa fintora, hogy a falu helye eredetileg a szintén görög Sina-család birtoka volt, amit Kossuth kobzott el 1848-ban.