HTML

városi felfedező

Józsefváros, Budapest, Magyarország: itt lakom, szeretem felfedezni.

Friss topikok

  • tuskefy: Kőbányai evangélikus gyülekezet lelkészeként elmondhatom, hogy a hányatott sorsú egykori templomép... (2014.07.17. 18:22) Templomtorzó az iskolaudvaron
  • tatyko: @Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Szép dolog az egészséges életmód, de aki úszni... (2013.04.02. 14:25) Új közösségi kertek nyílhatnak
  • Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: @Karl Friedrich Drais der Freiherr von Sauerbronn: Bár nem vagyok 100%-ig biztos.... (2013.03.09. 22:45) Dohánygyár
  • Mercel: Kocsis máté (Csak a mondatkezdés miatt nagy betű!) le fog rád csapni te gaz! Milyen alapon merésze... (2013.03.03. 08:29) Asztána, Tbiliszi, Józsefváros

Józsefváros, Budapest, Magyarország

2013.03.05. 13:47 tatyko

Dohánygyár

Címkék: helytörténet ipari műemlék görögök dohánygyár Józsefváros Budapest XX. század

Ronda, hangulattalan kereszteződés furcsa épületmaradvánnyal. Így lehet jellemezni a Kőbányai út és a Hungária körút kereszteződését. Ma az egyetlen nevezetesség a rosszul megépített vasúti híd, ami miatt a magas járművek nem tudnak áthajtani az aluljárón. A XX. század utolsó évtizedéig a körút sem volt ilyen széles. Sivár bérház áll a kereszteződésben, aminek körútra néző tűzfalán megmaradt régi "homlokzat" emlékeztet a korábbi dohánygyárra. (A bérház is a dohánygyár része volt.) Maga a dohánygyár alig néhány évtizedig működött és a II. világháború után nem sokkal megszűnt. A gyárról sok jó képet találsz itt, van jó kép róla itt is. (A régi aluljáró képét itt nézheted meg.) A dohánygyár épületeinek egy részét lebontották, más részeit erősen átépítették.

A gyár nem a dohányról vált híressé; hazánk egyik nemzeti kisebbségének volt ez meghatározó helye. Ugyan hazánkban az Árpád-kor óta élnek görögök, jelentős részük csak a XX. században került Magyarországra. 1946-tól polgárháború dúlt Görögországban (részletesen itt olvashatsz róla), ahonnan az első menekülteket szállító vonat 1948 áprilisában érkezett Magyarországra 840 gyermekkel és anyával. Hamarosan újabb szerelvények érkeztek. A menekültek többségét vidéken helyezték el, Budapesten a nemrég bezárt dohánygyár épületét jelölték ki számukra. A dohánygyár a görögök központjává vált, itt tartották nemzeti ünnepeiket, iskolájuk is volt. Idillinek nem csak a menekültlét miatt nem lehetett nevezni az itteni életet. A családok 6-12 négyzetméteres, komfort nélküli szobákban zsúfolódtak össze. Nagyjából 25 családra jutott egy fürdőszoba és egy konyha.

A dohánygyári elhelyezés átmeneti volt, végleges megoldást Iváncsa és Ercsi között, a Sinatelepi Állami Gazdaság helyén, épített falu jelentett. A település ma is a Beloiannisz nevet viseli, ám lakóinak többsége ma már nem görög. A sors furcsa fintora, hogy a falu helye eredetileg a szintén görög Sina-család birtoka volt, amit Kossuth kobzott el 1848-ban.   

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://varosifelfedezo.blog.hu/api/trackback/id/tr715112068

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.